Amikor este felnézek az égre, a csillagok nem adnak kész választ arra, mi a valóság vagy mit jelent jelen lenni. Inkább lelassítanak, és emlékeztetnek rá, milyen kicsi szelete annak a világnak, amit közvetlenül érzékelünk. Az örök jelenlét számomra nem bizonyosság, hanem figyelem arra, ami éppen itt van.
A távoli ég közel hoz
A csillagászatban egyszerre van jelen a mérhető távolság és a személyes rácsodálkozás. Egy tiszta téli estén a sötét égbolt alatt állva az ember nem feltétlenül ért meg többet az univerzumból, de más léptékben kezdi látni a saját napját. Ez a nézőpontváltás nekem legalább annyira érdekes, mint maga a megfigyelt égitest.
Jelen lenni az alkotásban
Tervezés közben is hasonló figyelemre van szükség. Egy vonal helye, egy felület találkozása vagy a fény finom változása könnyen elkerüli a figyelmet, ha csak a kész eredményt siettetem. Amikor a részletekre figyelek, a munka nem válik az univerzum magyarázatává; egyszerűen pontosabbá teszi azt, amit létrehozok.
A kérdés maradhat nyitva
A valóságról és az egységről szóló gondolatok könnyen nagy kijelentésekké válnak, én mégis jobban szeretem nyitva hagyni őket. Lehet egyszerre kíváncsinak lenni a csillagokra, a hétköznapi tapasztalatra és arra, hogyan kapcsolódnak egymáshoz a dolgok. Néha ennyi elég: megállni egy pillanatra, és valóban észrevenni, hol vagyunk.